Óda a lustaságról, avagy már csak két fejezet van hátra

Sziasztok!

Igen, végre ejutottam odáig, hogy a már több éve hűen írt sztorim végéhez közeledem. Viszont egyszerűen valamiért nem jönnek a betűk úgy, ahogy akarom. :D Látjátok, most is ezt írom ahelyett, hogy azzal foglalkoznék...

Az utolsó két fejezet igen fontos, mert le kellene zárni a szálakat, de közben mégis hagyni egy kis rágcsát, hiszen tudom, hogy mit akarok a következő "kötetben". Nagy kérdések lebegnek a szemem előtt, mégis úgy érzem, hogy a fejem jelenleg elég üres. Legalább akkora dilemma ez, mint az első oldal, az első fejezet, meg az első három fejezet. Számomra tökéletesnek kell lennie és valahogy rávennie az olvasót, hogy tovább akarja olvasni, hogy kíváncsivá tegye az olvasót még többre az én kis világomból.

Erről azért nem a történetes blogomon írok, mert nem a következő rész és nem akarom azokat, akik még követnek és akiknek nem merültem a feledés homályába, átverni, hogy ITT A FOLYTATÁS. Hát nem. Még érik, és örülök, hogy érik, mert ez azt jelenti, hogy valami jó is kisülhet belőle. Fecsegek itt össze-vissza ahelyett, hogy folytatnám, mi? :D

Greta és Nicolas kapcsolata olyan számomra, mint az évszakok. A nyár, ami tele van élettel és újdonsággal; az ősz, ami egy kicsit elhal, megérik; a tél, ahol minden erőt gyűjt, hogy majd tavasszal újjászülethessen. Talán többet érzek irántuk, mint amit közölni tudok. Greta kicsit hasonlít rám. De ez a természetes, hiszen minden mindenki rak egy kicsit magából a főszereplőjébe. Talán Greta inkább olyan, amilyen én igazából akarok lenni. Nem tudom, vegyes érzelmeim vannak. Nicolas pedig a segítő jobb, aki jelen van és jelen is akar lenni a legvégső pillanatig és tovább. Így vagy úgy. Ez részletkérdés.

Jelenleg ez a szám megy ismétlésen a háttérben és azt hiszem, meg kell néznem ezt a filmet, hátha kapok valami ihletet ebből a képi világból. Nem mertem megnézni ezt a videóklippet, mert nem szeretek igazán előzeteseket se nézni, de ez a kezdőkép megfogott. Meg végre egy új zene a repertoáromban. Remélem, hogy adni fog valami löketet.

Találtam egy jó lehetőséget, amire augusztusig van a határidőm, így van egy időpont, ami ösztönözhet, de még így is egy tragikomédia az összeszedettségem. Nos, azt hiszem, az elfecsérelt szavak után visszamegyek a Wordbe és próbálok valamit összehozni. Pedig már alig várom, hogy mi szólnak majd az olvasók a végéhez... :D

Szép napot!

B. W.

Vélemény #1 - To the beautiful you

Sziasztok!

Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok profi kritikus, ezért sem kritika a bejegyzés címe. :) Egy rövid ismertetőt, illetve az én személyes véleményemet olvashatjátok majd ebben a "sorozatban" azokról a sorozatokról, amiket nem rég fejeztem be. Azért terveztem ilyen témában írni, mert szeretnék veletek megismertetni sok fantasztikus sorozatot, amit talán még nem ismertek. :) Ha mégis, akkor pedig kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is, mi tetszett, mi nem tetszett. Bár ez nem azt jelenti, hogy csak jó sorozatok fognak itt szerepelni... :P

(Szerintem mindig lesz pár szereplő, akiről spoiler nélkül nem tudok beszélni, maximum annyit, hogy kedveltem-e vagy nem, az meg úgy szerintem elég uncsi, szóval... Akinél ez a helyzet áll fenn, arról csak a spoileres részben olvashattok)

A mai terítéken:

To the beautiful you

  

Rövid ismertető:

Kang Tae-Joon(Minho) egy aranyérmes magasugró, aki egy sérülés következtében képtelen többé ugrani. Goo Jae-Hee(Sulli) pedig egy Amerikában élő lány, aki azóta bálványozza Tae-Joont, mióta meglátta őt a TV-ben. Mikor Jae-Hee megtudja, mi történt Tae-Joonnal, elhatározza, hogy levágja a haját, és fiúnak öltözve elutazik Koreába, hogy beíratkozzon abba a fiúiskolába, ahova Tae-Joon is jár. Rá akarja venni Tae-Joont az ugrásra, mert a lány szeretné még egyszer a fiút átsuhanni a léc fölött, ráadásul viszonozni akarja azt a rengeteg erőt, amit a fiúból merített.




Vélemény:

Jae-Hee már az elején olyan elszánt volt, hogy magam is meglepődtem, hogyan lehetet valaki ennyire elkötelezett valami iránt. Őszintén szólva, azt hittem, hogy már az első héten kivágják... na jó, nem, hiszen akkor nem lett volna sorozat :D De milyen fiú iskola ez? Egy lány szinte feltűnés nélkül be tudott közéjük illeszkedni. Itt valami komoly gond lehet az iskolarendszerben. A karaktere igazán hatásos volt, soha nem adta fel, akárhányszor küldték is el.

Igazából Tae-Joon az elején olyan semmilyen karakter volt a számomra. Én tökre megértettem, miért nem bír ugrani, hiszen ha kitöröm majdnem a nyakam, nem akarom mégegyszer megpróbálni, de mégis... Szerethető karakterré vált, ahogy kinyílt a sorozat folyamán, bár ez szerintem elég hamar megtörtént. Nem bírtam az elején azért, amiért olyan gorombán bánt Jae-Hee-vel, mikor a lány csak segíteni akart neki, de részben ez a viselkedés is érthető volt. Ki a fene akarna megnyílni egy vadidegennek, akit csak úgy hirtelen beosztanak az illető szobájába?  És a pillanat, mikor kiderül, hogy Tae-Joon ugró rekordja 2 méter 31 centi és én 160 centi vagyok.... Át tudna ugrani anélkül, hogy fejbe rúgna? Miért gondolkodok ilyeneken? 

Aztán ott van még Cha Eun-Gyeol (Lee Hyun-Woo), aki egy csupa szív, mosolygós, vicces, kedves legjobb barát... és ahogy egyre többet nézed a sorozatot, te is a barátja akarsz lenni. Legalábbis engem teljesen ez az érzés járt át. Az egyik legjobb karakter az övé, a színész nagyon jól át tudja adni azokat a bizonyos belső vívódásokat.

Mindhárom főszereplőt imádtam, a kapcsolatuk az elejétől fogva nagyon humoros és szórakoztató volt. Mint már említettem, ugye Jae-Hee csak fiúnak öltözve kerülhetett be az iskolába. Szerintem a sorozat készítői nagyon jól kihasználták az ebből következő vicces/kínos-vicces jeleneteket, teljesen meg voltam vele elégedve.

Seol Han-Na (Kim Ji-Won) az egyik karakter, akiről vegyesek az érzéseim. Legtöbbször zavaró és idegesítő volt a jelenléte, és ezt jóformán tartja is a sorozat végéig, mikor megtörténik AZ, amit nem árulok el. Igazából azt sem tudom eldönteni, hogy negatív szereplő-e vagy sem, mivel igaz, hogy beteges Tae-Joon fanatikus, mégsem olyan máglyára vetném kategória. Imádtam, hogy belevitték Han-Na karaktere által a ritmikus sportgimnasztikát a sorozatba, ez az egyik kedvenc sportom (persze csak nézem, nem művelem).

Song Jong-Min (Hwang Kwang-Hee) volt Tae-Joon edző társa egy ideig, ő is indulni akart a Olimpián magasugrásból. Jong-Min is egy olyan negatív szereplő, aki szerethető is, meg nem is. Meg is lehet érteni, meg nem is. Még lesz róla szó...

SPOILER!

Az egyik kedvenc részem volt az, mikor elmentek mindannyian sátorozni, bár a végén, mikor Han-Na miatt Tae-Joon elbliccelte a randiját Jae-Hee-vel, az nagyon szíven ütött. Bár, valószínűleg nem csak engem. Illetve azokat a részeket is nagyon szerettem, mikor valaki felbukkant Jae-Hee múltjából, pédul a testvére, Daniel (Julian Kang), és John Kim (Kim Woo-Bin), Jae-Hee első szerelme. Az előbbinél igazából azt hittem, hogy végül hazamegy, az utóbbinál meg mókás volt látni Tae-Joon féltékenységét.

Eun-Gyeol belső vívódása, hogy ő most meleg azért, mert neki tetszik Jae-Hee, egyszerűen szívszaggató volt. Meg is értem, miért akadt annyira ki, mikor rányitott a lányra véletlenül a fürdőben, és kiderült a srác számára, hogy Jae-Hee nem fiú. Én is nagyon kikészültem volna, miután hónapokon kereszül megkérdőjeleztem a saját nemi identitásomat csak azért, mert a legjobb barátom (!!!!) nem mondta el nekem az igazat. De azért kellemes látni, hogy a szerelem milyen határokat képes áthidalni. :) Mondjuk azért az vicces volt, mikor jól megnézte Song Jong-Mint (Hwang Kwang-Hee) és összegezte magában, hogy neki amúgy annyira nem is tetszenek más srácok.

Jong-Min sok érthetetlen dolgot csinált, például, mikor próbálta kiiktatni Tae-Joont a versenyből. Mindkétszer majdnem Jae-Hee itta meg a levét, végül mégis a szobatársával, Eun-Gyeollal tolt ki rendesen. Szerintem Jong-Min nem akarta egyiküket sem bántani igazán, csak kétségbe esett, amiért nem tudta Tae-Joon szintjét hozni. Nyilván nem egy gazdag családból származott, szóval jól jött volna neki az a szponzor, aki csak akkor támogatta volna, ha nagyobban ugrik Tea-Joonnál.

Ha Seung-Ri (Seo Jun-Young) volt az, akin szinte mindegy egyes alkalommal nevettem. Nagyon eltalálták az ő karakterét és akár hányszor esett pofára Han-Na előtt, annyiszor ment vissza és próbálkozott megint. Meglepődtem, mikor kiállt Jae-Hee mellett a másik két kollégium vezető előtt, mikor kiderült a lányról az igazság. Rendes dolog volt tőle és igazán bátor, mert tartotta a hátát mindenért, ami a lány miatt következett volna be azután.

És a karakter, aki a sorozat kilencven százalékában Labello-zott az nem más, mint Min Hyun-Jae (Kang Ha-Neul). Nem igazáb tudom őt hova tenni. Néha olyan érzésem volt, mintha szerelmes lenne Eun-Gyeol-ba, ezért akarja minden áron "ekergetni" Jae-Hee-t, mert nem tűnt úgy, mintha ő és Eun-Gyeol olyan nagy barátok lennének. Aztán ki tudja, lehet, csak én láttam bele többet a kelleténél.

Istenem, Dr Jang Min-Woo (Ki Tae-Young) annyira imádnivaló volt. Jó, jó, azért persze csúnyának sem modhatta magát. ;) Ugye ő volt az, aki tudott Jae-Hee titkáról, és – mégha nem is tetszett neki az ötlet, hogy egy lány fiú iskolába járjon – egy csomót segített neki. Örülök, hogy volt egy ilyen szemény Jae-Hee mellett, szerintem teljesen egyedül elveszett volna. Ráadásul nekik is volt egy rakás vicces jelenetük. Hát besírtam, mikor Jae-Hee kért tőle egy tampont... Min-Woo-nak is olyan nem hiszlek el feje volt, mikor a lány beadta neki az óhaját.

Imádtam a Coach Byun Gwang-Min (Kang Kyeong-Jun), Teacher Lee So-Jung (Lee Young-Eun) és Dr Jang Min-Woo szerelmi háromszöget. Miközben So-Jung oda meg vissza volt Min-Woo-ért, addig Min-Woo tudomást se vett róla, de Gwang-Min meg folyamatosan tepert So-Jung után, mint egy idióta. Szó szerint. Többször csinált magából idiótát, mint az egy normális ember el tudná viselni. Szerintem amúgy So-Jung tudta, hogy Gwang-Minnak mennyire tetszik, örülök, hogy a végén ők jöttek össze.

DE! A vége miatt le kell vonnom egy pontot a tízből. Lehet, hogy én vagyok a túl értetlen, viszont nekem úgy jött le, hogy Jae-Hee hazament Amerikába, Tae-Joon viszont nem ment azonnal utána, csak egy év múlva(?). Igazán nem az zavar, hogy nem lettek teljesen egymáséi mint szerelmesek, hanem hogy el kellett válniuk mint barátok. Tudom, hogy tartotta mindkét fiú a kapcsolatot Jae-Hee-vel (nem, nem tudom, mert csak az derült ki, hogy Eun-Gyeollal tartja biztosan), de az csak nem olyan, mintha egy koleszban laknak és együtt töltik a minden napjaikat. Ez fájt egy kicsit, dehát ilyen a valóság, nem? Nem lehet minden száz százalékosan happy end. Akkor most összejött Jae-Hee Tae-Joonnal a végén vagy nem?

SPOILER VÉGE!

Összességében nagyon tetszett a sorozat attól függetlenül, hogy nem néztem végig egyben. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy vicces, sulis, szerelmi háromszöges sorozatra vágyik. :)

Értékelés: 9/10

31 napos kihívás #26 #27 #28 #29 #30

#26 Mi a kedvenc ételed?

* eperlekvár
* gyros
* lekváros gombóc


#27 Sorolj fel 3 online barátot, akikkel sosem találkoztál a való életben, de reméled, hamarosan fogsz!

* Rikki McRaven
* Kol Adelaide
* Daremo


#28 Mi a piszkos vágyad?

* Olyan párnát szeretnék, ami fel a nyak formáját, de nem veszti el a saját alakját sem, felveszi az eredeti formáját, ha felveszem róla a fejem. Talán memóriahabos párnának hívják, de nem tudom, hogy az pontosan az-e, amire gondolok. Édesanyámnak olyan tökéletes párnája van, hogy csak leteszem rá a fejem és már alszok is. Nagyon szeretnék egyet. <3
* Hallani valakit akcentussal beszélni - angolul vagy magyarul. Nagyjából egy éve hallottam egy spanyol srácot angolul beszélni egy előadáson. Olyan aranyos volt, akarok még ilyet.
* Egy halom édességet enni plusz kilók nélkül.

#29 Melyik a kedvenc időszakod az évben és miért?

Az szünetek, évszaktól függetlenül, mert akkor van időm magamra meg arra, amiket szeretek csinálni. Sajnos én az a fata ember vagyok, akinek ha sok a dolga, inkább nem csinál semmit, mert nem tudja, melyikkel kellene elkeze a végtelennek tűnő listát. Tudom, hogy ez nem jó és próbálom hatékonyabban tölteni a szabad perceimet, de néha például semmihez sincs kedvem. Vagy mindenhez van és nem csinálok semmit. Igen, igen, én is érzem benne a logikát... :D


#30 Mi a kedvenc fagyi ízed?

* eper
* áfonya

31 napos kihívás #20 #21 #22 #23 #24 #25

#20 Mit gyűjtesz?

~ Régebben gyűjtöttem a csokispapírokat valamiért, de az már jó régen volt. Gyermeki fellángolás. :D
~ Igazából jelenleg nem gyűjtök semmi, azonban ha nagyon kellene választani valamit, akkor azt mondanám, hogy a KÖNYVEKET gyűjtöm. :3 Sajnos nem adódott még alkalmam mindet kiolvasni, viszont a polcról nem szaladnak el. Többségében fantasy témában szeretek olvasni, az egyik kedvenc könyvsorozatom eddig magyarul megjelent részei:

#21 Mi a legnagyobb félelmed?

~ nem tudok megfelelni a saját elvárásaimnak
~ egyedül maradok
~ elbukom


#22 Mit csinálsz, mikor egyedül vagy otthon?

~ sorozatokat/filmeket nézek - jelenleg a Grimm című sorozatot nézem
~ írok
~ játszok
~ olvasok


#23 Van hobbid?

Igen, kettő is van. A tánc és az írás. Igyekszem, hogy mindkettőben a legjobb formámat nyúljtsam.


#24 Írd le a legzavarbaejtőbb pillanatod!

Mint minden ember, én is fel tudnék sorolni legalább százat. Most inkább a felvállalhatók közül mesélnék el egyet. Valamiért többször is előfordult már velem, hogy az osztályban felhoztam a többieknek egy ötletet, amit nagyjából két perccel előttem sütött el valaki valahol az első sorokban (én leghátul ülök). Teljesen úgy jött le, mintha mások gondolataival próbálnék élni, mikor egyszerűen csak nem hallottam a megjegyzést, amit "elismételtem". Hihetetlenül kellemetlenül érzem magam ilyenkor, mert ráadásul egy-két kedves osztálytársam már megszólta, hogy nagyon jó ötleteim vannak - persze cinikus hangnemben -, mikor valaki már elmondta egyszer előttem őket. Bár, lehet, hogy csak én kerülök ilyen szerencsétlen helyzetekbe. :D


#25 Írd le az elhelyezkedésed!

Magyarország Alföldjének déli részén élek egy viszonylag csendes városban.

31 napos kihívás #16 Mi a legnagyobb eredményed? #17 Mikor és miért kezdtél el blogolni? #18 Hol vagy a legboldogabb?

#16 Mi a legnagyobb eredményed?

Itt kettőt szeretnék felsorolni.

Az első az, hogy még mindig írok és nem adtam fel. Nekem hatalmas öröm, hogy lassan befejezem a történetem első részét, amit nagyjából négy éve kezdtem el. Sokan mondták már, hogy nem tudják, hogyan csinálom, mert ők már rég feladták volna. Én sosem akarom feladni ezt a mesés világot.

A második pedig az lenne, hogy egyszer negyedik helyen végeztünk egy országos női OBI/B-s versenyen, imádtam azt a csapatot. :)


#17 Mikor és miért kezdtél el blogolni?

2010 augusztusában kezdtem el blogolni abból a célból, hogy megosszam az emberekkel az én kis fanfiction-ömet. Visszaolvasva nagyon amatőr az a történet, szinte csak beszélgetésből áll, mégis nagyon a szívemhez közel álló. :)



#18 Hol vagy a legboldogabb?

Nem a hely számít, hanem az emberek, természetesen. :) Akárhol boldog vagyok, ahol a családommal és a párommal lehetek.